Miért?

Fene tudja mi késztetett arra, hogy összedobjak egy némileg zavaros, némileg könnnyed 
blogot-...blog...de nem szeretem ezt a kifejezést...Blog.Blogger. Egy másik világ. Ebből lehetne a blogger helyett, mondjuk egy: világutazó. (csodaország, mesevilág, álomvilág...)
Mennyivel szebbnek hat.

Talán a temérdek gondolattól kell megszabadulnom, ami bennem van és lassan-lassan felemészt a mindennapok zavargásainak, rohanásainak és robotikáltságának energia elszívó ereje.
Több módszere is lehet annak, hogy az elszűrkült, monotonizálódott mindennapokba kis "varázst" lopjunk. Én ezt a módját választottam; Az ábrándozást, alkotást..hadd maradjon meg napjaimon a boldogság, vagy letörtség nyoma.
Minden érzés ugyanolyan fontos. A bánatot is egyaránt meg kell élni a boldogsággal.
Engednünk kell önmagunknak, hogy érezzünk. Ha fáj, ha vérzik, ha örül, ha boldog, ha letört, ha feldobott, ha magányos, ha "party arc", ha távolságtartó, ha emberközeli...sorolhatnám...
Mert egyaránt szüksége van mindre a lelkünknek.