Reggelen

Buta kis álomból ébredő a ma reggel.

Egy test hever mellette az ágyon, agyon nyomva egy megfakult fürdőkabáttól.

Békés.

Csicsergő madaradak hangjai törnek be a mámortól füstölö kisszobába.

Egyszer jó

 lenne szerelemben ébredni. Amolyan testi összetartozásban, összemosdásban. Aztán feketét inni fehérrel. Most lenne jó!

Fölmelegedett testből kinyuló kéz ölelné.
 Rendben lenne. Minden rendben lenne.

A hajnali ködfátyol felszakadozna.
Féléletű emlékek lebegnének nikotinba öltözve. Azt szereti...enyhe férfi parfümmel keveredve.

Elmesélnék az éjszaka álmainak maradékát, foszlányait, ami még szemükben ragadt.
Most kissé más.

Egymagában ül. Ujabban megszokott. Nem rossz. De jobb volna....
Jobb volna. Talán hiányolja...

A fürdőkabátos férfibe zárt szerelem az ágyon fekszik még. Gondtalan, egyenletes szuszogással, pihenésre hangolt levegővételével bizonyitja az álmok valóságát

.

Frissen mosott ruha illta.
Ő meg csak ül. Egy monitorra mered tekintete. Verseket olvas, a lágy chanson zenei aláfestése mellett. Apró-kockás ing lóg meztelen vállárról. Érezni még rajta a férfi illatát, mely emlékezteti az első póló illatárra, amit kölcsön adott....Akkor. ...akkor, amikor arról tartottak csillogó szemmel tervezeteket, hogy, ha majd felnőtté válnak is együtt lesznek. Együtt maradnak. Ugyanabban az örökké valságban. 

Gyerek. Gyerek az nem lesz. Az nagyobb felelősség,mint, amire készen állnak valaha. Ketten egy életen át. Gomolygó porcicák, guruló színesceruzák között

.

Könyvek hevernenek a polc előtt, mert szex közben egyszer leestek. Ott a helyük.

Minden dal, minden hangja róluk szólna, nem lennének nőcskék, nem lennének uracskák. Ugyan minek is?...
Csupán az örökzöld slágerek, a bankkártyákra befolyó pénz, a kávé illata, az imádott cigaretta füst, két korsó egy bár asztalán, őszinte mosolyok, a szerelmük, ők maguk egymásnak, száguldó autó , mi minden kirándulásnál a végtelen érzését adja át. Világegyetemi szabadság. 

Ez lenne jó.
Épp ez.

Gondolatokban veszett el...