A kávé íze

Hajnalban ébredsz, még álom a szemedben,

elmélyült gondolat kószál a fejedben.

Egy eltévedt idegen emléke az ágyon,

S érzed férfias illatát minden porcikádon.

Nehezen mocorogsz a takaró alatt,

minden mi tökély volt hirtelen elszaladt.

Rövid idő, sok sok csodás ránca,

mint fehér gyöngysornak elszakadt a lánca.

 Leteszed lábad, s puha szőnyegre lépsz,

oly esetlen lépted, míg a konyhába kiérsz.

Kotyogó hangja vad robajként ér,

az ébredezés hulláma sokkolva elér.

Kezedben egy repedt bögrét tartva

startolsz youtubeon egy lágy dallamra.

Francia zene szól, lelkeden áthatol,

s az éjszaka minden percének puha szelleme karol.

Szádhoz emeled bögréd, s csoda folyik le torkodon,

a kávé íze az, s pír születik arcodon.

Mozog már az élet, elveszel a városi forgalomban,

Csodás napra ébredtél, emlékekkel, Boldogan.