Szomorú Vasárnap

A Duna parton ült; halál sejtelmét fújó szél kócólta,

Egy dallamot dúdolt, hogy hallotta azóta.

"Utolsó Vasárnap,kedvesem gyere el, 

Pap is lesz,koporsó,ravatal,gyász lepel."

Szemében csillogott a tűz,a vágy, de

szívében egyre nőtt,vöröslött a vér ágy.

Nézte a Duna csöndesen hullámzó vizét,

S,már érezte a megnyugvás kitelyesedését.

Szíve hevesen,duzzadón egyre vert,s egy

fehér virág szírma hull, mit kezéből kiejt.

"Szomorú Vasárnap száz fehér virággal,

Vártalak kedvesem templomi imával.."

A dallamot..egyre erosődni érezte, s 

e pillanatot örökösnek vélte.

Borús felhők közt átsütött egy Napsugár,

s szomorú,halálos táncot,a csobbanás után jár.

...Utolsó Vasárnap