Az a bizonyos ötödik Nap

Késő délután, az irodai munka napi rutinját levetkőzve, fanyar izét élvezte citromos fagylaltjának, lélegezte szaporán befele a tavasz illatát. Megannyi színes virág borította a szikkadt talaj barnaságát. Akár egy mese elvarázsolt panorámája tündökölt a sok apró csoda, zölden viruló fákkal körülölelve.

Egy apró szálka furódott combjába, amint keresztbe kulcsolta lábait.
Elmosolyodott. Micsoda abszurdum, hogy épp az életet kortyolva ébreszti föl egy véletlen jelentéktelenség.
Óvatosan nyult finom tapintásu, lágy bőréhez és fehérre lakkozott végű körmeivel vigyázva rántotta ki a nem kívánt vendéget combjából.

Minden problémára van egy megoldás.
Ám ráeszmélt, hogy ugyanakkor minden megoldásra is van egy, akár számos probléma. Elhuzta száját. Fanyarabb e gondolat, mint a citrom izű jeges varázs.
Egy hullámvasut sem csupán fölfele ível és ér véget a magasban, a repülés szenzációjával.
Bizony van, hogy hellyel-közzel lejt a bádog játék.
Olyankor az ember gyomra beleremeg. Tán meg is rémül. ...

Mily hirtelen mulandó minden. Minden , ami boldoggá tesz, ám az is, ami boldogtalanná.
Arra gondolt, hogy a zuhanás sem annyira borzasztó, annyira kiábrándító, megsemmisítő, sőt, néhol kevésbé megrázónak tűnhet, akár még könnyedén elviselhető is, ha valaki a kezünk szorítja és mosolyra görbült szája tündököl, ahogy ránk nézve azt sugallja: "Egy irányba. Az élet világosabbik oldala fele. Együtt. Örökké"
Innen indul és itt fut össze minden szál, minden hullámvasut vége, minden szomoruság és minden őszinte nevetés. Épp itt. Két ember közös, erőteljes, pozitív impulzusokkal telegyömöszölt érzelmeiben.
Vissza tért az évszak életének kibontakozó frissessége.

A távolból érkezik. Minden lépte alatt szalszáznak a piciny, pihe szirmok, kacajjal tarkítva az üres allé csöndjét.
Minden ötödik napon kiteljesedhik és párosan habzsolják a létezés színe-javát.

Játszi könnyedséggel dobta le gondokkal teli bőröndjét, így szaladt, szaladt a Boldogság kitárt, biztonságot adó karjai közé és együtt ültek fel a hullámvasutra, ahogyan minden ötödik napon.
Értelem.