Erő
Csodásan ragyogott a Nap. Ám egy pillanat volt csupán és boru's felhők sorakoztak.
Minden mit addig egésznek  érzett, u'gy hitte nem sértheti holmi elillanó külső hatás, rombadőlt.
Elhalt, mint virágok gyökere egy mérges fog ártása után, elhalványult, mint délibáb halványul kiszáradt torkon lefolyó első csepp víz után.
A színek is megfakultak. Mi sötét, acélozott szűrke volt, most hamuvá lett, mit gyöngén fu'j tova a szél.
Vagy a bíborvörös. Kifakult, rongyá ázott, lehulló rózsaszirom már.

Próbálta összefoltozni repedezett, szakadt szívét, de a madzag nem volt elég erős, nem tartotta össze a bánattól szélein megkövesedett alig-alig dobogó érzékeny párnát.

A padon ülve lágy esését nézte egy erezett, rozsdás falevélnek. Nem engedheti, hogy szívét is u'gy hagyja el az élet, mint fa hagyja el értékes levelét.
Az esőcseppek precízen csu'sztak végig arcán, s állánál egybemosódva ugrottak keblei közé.
Mintha minden csöppje égetné. Szenvedett.

Színes virágokkal díszelgő ablakra pillantott. Egy árny suhant el a szobában. Oly tökéletes volt, oly távoli, oly elérhetetlennek tűnő.

Szeme csillogása ekkor kapott u'j erőre, s mint vadászatra készült sas, oly nemesen viselte magán eme ékszert.

Meg akarta ismerni. Tudni akarta miféle élet lakozik az árny mögött és már ott találta magát egy néhol karcolt, barna tölgyfa ajtó előtt.
Maga sem tudta mit tesz, csupán annyit tudott, hogy nem állhat tétlenül halálára várva.
Az ajtót feltépte a huzat. Térde remegett, tenyere izzadt, meglepett arcal állt és meredt az idegen apró, barna, békét sugalló szemeibe.
Ráncok rajzolódtak szeme szélén, amint mosolyra hu'zta száját. Álltak, mint két fa, melyek gyökerei mélyen befu'rták magukat a földbe. Egymás csöndjei voltak.

Mozgást érzett mellkasában, amint helyre rendeződtek elkószált darabjai szívének, erőteljes, ritmikus dobogása átütött nyári, lenge ingje alatt és teljessé vált ismét egy pillanat alatt.

Pirkadatkor már enyhén kócolt hajjal, kéz a kézben sétáltak végig akác illatban, egy fasoros allé, szivárványos avarán és irigy lelkek lesték az erőt, mely sérthetetlen lánca körülöleli egymásra talált szívüket.